Belgyógyászati betegségek

A bordák és a csigolyák ízületei

A csigolyák[ szerkesztés ] A gerinc csigolyákból áll. A csigolyák felépítése: a has felé eső részük tömör csigolyatest, a hát felé eső részükön találjuk a gerincvelőt védő csigolyaívet, amelyből egy tövisnyúlvány és a két haránt nyúlvány nyúlik egyenesen ill. A csigolyatest hátsó felszíne és a csigolyaív határolja a csigolyalyukat foramen vertebraleamelyeknek összessége képezi a gerinccsatornát canalis vertebralis.

A gerinc anatómiája A gerinc a bordák és a csigolyák ízületei A gerinc spina csigolyákból vertebra épül fel; lábízület tünetei nyaki, 12 háti, 5 ágyéki csigolyából, továbbá a kereszt sacrum - és farokcsontból coccygeumamik további csigolyák összecsontosodott egységei.

A gerinc anatómiájának, funkciójának megértését segítik a következő tények: A gerinc fejünket és a nagy terhet viselő felső testfelünket köti össze gyakorlatilag folyamatos terhelés alatt álló és ülő helyzetben is az alsó végtagjainkkal, miközben stabil csontos támasztékot ad a légző mozgásokhoz, illetve a hasizmoknak.

Az emberré válás és a felegyenesedés során a gerincet terhelő tengelyirányú erő megsokszorozódott. Erre az erőhatásra a gerinc a rugóelvnek megfelelően "S" alakú görbületet vett fel. A nyaki cervicalis és ágyéki lumbális szakaszon előreívelő lordózisa háti torakális vagy dorzális és kereszt-farokcsonti szakaszon a bordák és a csigolyák ízületei kifózis gerincgörbületek vannak.

A gerinc egy speciális sok-izületi, sok-tengelyű mozgásrendszeri egység egy kúpszerű mozgásterjedelemmel, melyben előre, hátra és oldalirányú hajlások mellett a csigolyáknak önálló forgáspont körüli és lap szerinti mozgásai is vannak. A csigolyák csontos csatornát alkotva védelmet nyújtanak a bennük futó gerincvelőnek és idegképleteknek, illetve a csigolyákból összeálló idegcsatornák a kilépő ideggyököknek.

a bordák és a csigolyák ízületei

A csontos falak dimenzióinak köszönhetően, ha bármilyen térszűkítő tényező pl. Csontos szerkezet A nyaki gerincszakasz első két csigolyája formailag jelentősen különbözik a a bordák és a csigolyák ízületei gerinccsigolyától. Az első csigolya atlas gyűrű formájú, melyben a gerinccsatornában futó gerincvelő mellett oldalt két kisebb csatornában fut a két csigolya vertebrális artéria, amelyek a koponyaalapon belépve táplálják a kisagyat, illetve a nagyagy egy részét ezen csatornák meszes szűkülete okozza az agy vérellátásának romlását, a típusos szédüléses panaszokat.

A gerinc anatómiája

Az atlas fej felé a koponyaalappal képez tojásizületi összeköttetéseket, lefelé két alsó ízfelszínnel és egy nyúlvány ízesülésével dens pedig a második nyakcsigolyával axis. A második nyakcsigolyán már identifikálhatók a többi csigolyára jellemző alkotóelemek.

A fő anatómiai eltérés az említett, felfelé álló dens nyúlvány. Előrefelé már észlelhető a későbbi csigolyatest corpusa két alsó és felső kisizületek nyúlványai processus articularesaz oldalnyúlványok processus transversusami nyaki szakaszon csatornát alkotnak a vertebralis ereknek, és egy vályút az oldalra kilépő térdízület ragasztásainak áttekintése. Azonosíthatóak a csigolya hátsó ívei, melyek találkozásánál hátrafelé indul a tövisnyúlvány processus spinosus.

Az axis a a bordák és a csigolyák ízületei nyakcsigolyával már a típusos helyeken kapcsolódik, a csigolyatestek között elhelyezkedő porckorongon keresztül és a két kisizülettel.

A háti csigolyákon minimális, de annál fontosabb formai változások vannak. Az oldalnyúlványokban már nem futnak a vertebrális erek, vaskosabbak, és előrefelé a bordáknak jelentős támasztékkal ízfelszínt képeznek.

A gerinc szakaszai

A bordák még két kisebb ízfelszínnel csatlakoznak a csigolyatesthez. A háti csigolyák fejlődésében a második fontos lépés, hogy kifejlődik a testet hátrafelé, a csigolya többi részével összekötő, két biomechanikailag nagyon erős csontos híd, a pediculus.

a bordák és a csigolyák ízületei

Az ágyéki csigolyákon az oldalnyúlványokról eltűnnek a bordák, a test és a pediculusok jelentősen masszívabbá válnak, a kisizületi nyúlványok felveszik a típusos fokos dőlésű, felülről cserépszerűen egymást fedő anatómiai helyzetet.

Két szomszédos csigolyát, azaz egy szegmentumot nézve, a felső csigolya két alsó íznyúlványa hátulról cserépszerűen fedi a szomszédos alsó csigolya felső két íznyúlványát, miközben az ízfelszínek a középtengely felé beforduló tendenciát mutatnak.

A gerinc anatómiája

A keresztcsont szintén egy porckoronggal és két kisizülettel kapcsolódik az utolsó, ötödik ágyéki csigolyához. Fejlődéstanilag a keresztcsont öt csigolya összecsontosodott egysége.

degeneratív-disztrófikus és gyulladásos ízületi betegségek

Formailag a gerinccsatorna még megtartott, a szegmentalis idegek előre és hátra lyukakon lépnek ki, a csont szemből nézve a tengelyirányú erőket levezetve "V", vagy "ék" formát vesz fel, és két nagyobb ízfelszínnel beékelődik a medencegyűrűbe.

A farokcsont, egy fejlődéstanilag csökevényes csont, szintén csigolyák összecsontosodott egysége. Itt már megszűnik a gerinccsatorna. A főbb szerepe, hogy a rajta tapadó izmokon és szalagokon keresztül stabilizálja gátat. Izületek, szalagok, porckorongok és az izomzat A csontos szerkezetnél már említettük, hogy a csigolyák, döntő többségében a hátsó két kisizületen és a porckorongon keresztül kapcsolódnak egymáshoz. Érthető, hogy felegyenesedett állapotban, a gravitációs, tengely irányú erők, ezen kapcsolódási pontokat terhelik meg legjobban, így öregedéskor egyre gyakoribbá válnak a porckorongot és a kisizületeket érintő betegségek.

Az izületeket a két ízfelszín, a köztük elhelyezkedő izületi folyadék és az izületi tok alkotják. A porckorong egy speciális anatómiai egység. A porckorong két nagyobb része a középső kocsonyás mag nucleus pulposus - a puffer és az azt tokként körbevevő szálas, kötőszövetes gyűrű anulus fibrosus.

Elmerevedhet a gerinc, ha nem kezdjük időben a kezelést! Bechterew-kór is állhat a derékfájás mögött

A porckorong működését, és a rajta ható erők eloszlását és a porckorongsérvet legjobban bemutató modell: a vízzel telt luftballon. Ahogy a ballont tengelyirányúan, felülről ököllel benyomjuk, a ballon magassága csökken, de oldalirányú átmérője jelentősen megnő. A porckorong esetében a degeneráció folyamata során a porckorong vizet veszít, rugalmassága csökken, a tengelyirányú erőknek kevésbé tud ellenállni. A mindennapi terheléskor, álláskor, üléskor a rugalmas pufferhatás megszűnik, összenyomódik, és az oldalirányú térbe a gyökcsatorna, gerinccsatorna felé is terjedhet, nyomatásos kompresszió illetve szűkület sztenózis következtében kialakuló idegrendszeri tüneteket okozva.

Ha pihenő helyzetben, fekvéskor a porckorong visszanyeri magasságát, az oldalirányú kiterjedés csökken, akkor megszűnik a panasz dinamikus sztenózisha a kitüremkedés protrúzió megmarad, esetleg áttöri a hátsó hosszanti szalagot, akkor kiszakadt rupturált porckorongsérv discus hernia keletkezhet.

A csigolyák kapcsolódásának és így a teljes gerincoszlopnak stabilitását a szalagok és izmok biztosítják.

a bordák és a csigolyák ízületei fájdalom az ízületek bal oldalán

A fontosabb szalagok ligamentumok közt a csigolyatesteket elölről és hátulról összekötő elülső és hátsó hosszanti szalag ligamentum longitudinale anterius et a bordák és a csigolyák ízületeia tövisnyúlványokat összekötő közti és felső szalagrendszer ligamentum inter et supraspinale, ligamentum flavum - sárga szalag és az oldalsó transversalis szalagrendszer emelendő ki.

Emellett a nyaki, háti és medenceövi régióban számos kiegészítő, stabilizáló szalagrendszer van. A gerincmozgásában résztvevő és stabilizáló izmok teljes nevezéktanát részletezni a funkcionális szerepükhöz mérten felesleges lenne.

A funkció szempontjából a főbb izomrendszerek a felületes és mély hátizomzat, a tarkó és mellkas bemenet izomrendszere, a mellkas és rekeszizomzat, a medence és hasizmok.

  • Duzzadt ujjízület nem fáj
  • Por ízületi kezelésre
  • Gerinc – Wikipédia
  • Belgyógyászati betegségek - Dr. ORMOS GÁBOR PhD

Ezen izomrendszerek együttes, összehangolt működése a feltétele a gerinc fentebb említett stabilizáló és mozgató funkcióinak teljeségéért. Erek és idegek A csigolyák vérellátását főként a fő ütőérből aorta és főágaiból leágazó szegmentális érhálózat biztosítja.

A szegmentális artériák a csontokat főként a nutricionális artériákon keresztül látják el, az idegek ellátást a gyökcsatornákon keresztül belépő ereken keresztül végzik. A belépő erek egy hosszanti elülső és két hátsó artériához kapcsolódnak, amik a gerincvelő vérellátását biztosítják.